Ma elbeszélgettem egyik kedves vevőnkkel.
Az illetőnek Golfhoz kellett volna hátsó féktárcsa. Kikeresem, 2 félét hoz a program ugyanahhoz a típushoz, köbcentihez, motorkódhoz. A külömbség a méretben van.
-2 féle létezik. Le kell majd mérni, mert külömbözik a 2.
-Na és máshogy nem lehet kiszűrni?
-Nem sajnos, mert ugyanehhez a modelhez, ugyanezekkel az adatokkal mind2 jó, itt az a kérdés, hogy ezt spec melyikkel szerelték.
-Na és most szedjem le a kereket és álljak neki vonalzóval méregetni, mikor más dolgom is van?
-Hát... ez az eljárás, én nem tudhatom, hogy milyennel szerelték, mert nem az én kocsim, de nem kell itt rögtön szétszedni, hanem otthon, vagy szerelőnél-
-Áh! Nem érek rá, nekem legkésöbb holnap kell.
-Ehh, igen. Nem akarok vitát nyitni, de ez a baj az emberekkel, hogy mindig minden az utolsó pillanatban van kitalálva és alkatrész meg ADJURAMISTEN azonnal kell, de ez nem így működik. Nem tarthatunk minden kocsihoz minden alkatrészt, mert legalább egy Budapest méretű raktár kéne hozzá.
-Ez igaz...
Végül megegyeztünk abban, hogy megrendelem neki az egyik fajtát, ha nem jó, akkor a másikat... ha már nem képes ennyit megtenni a SAJÁT kocsijáért.
Meglepődtem saját magamon, hogy egyes beszólásain nem öntötte el a szar az agyamat.
"-Na és most szedjem le a kereket és álljak neki vonalzóval méregetni, mikor más dolgom is van?"
1. Igen bazdmeg az anyád, szedd le és mérd le, ha azt akarod, hogy jót rendeljek neked!
2. Nincs rá időd? Mi a faszért kellett az utolsó pillanatban kitalálni, hogy venni kell féktárcsát?!
3. Az az alap eljárás, hogy miután megvan a kellő információ, szépen mész és megméred, vagy megméreted.
4. De ha nem így álltál volna a dologhoz és ha szépen megkérsz, én is megcsinálom. Leszedem a kerekedet és lemérem neked a féktárcsádat.
Emberek! MIKOR KAPTOK MÁR VÍZTORONYHOZ?! Kölcsönös alázat nélkül nem lehet dolgozni!
TANULJÁTOK MÁR MEG!!
Aki vezet az tapasztal is
Mondá kedves postás ismerősünk, mikor elmeséltem a mai sorompós sztorit.
Megyek a sinek felé, előttem egy ilyen Opel Combo méretű kis puttonyos kocsi megy. Ahogy odaértünk, akkor váltott a lámpa pirosra, nah a puttonyos még átmehetett volna, mert már nagyon közel volt, lendületben volt, még lazán át tudott volna gurulni. Nem, satuzik, megáll. Én is megállok kb. 2 kocsi távolságra. Ennek több oka is van, pl.: amíg mi állunk, addig a keresztező utakról a kocsik mehetnek, amerre akarnak, illetve, mivel az emberek parasztok, ígyis-úgyis bepofátlankodnak, így meg legalább hagyok nekik helyett; aztán volt a mostani eset.
Emberünk annyira bent állt meg, hogy a kocsi eleje belógott a sinekig. Gondoltam, majd hátratolat, van 2 kocsi távolságnyi helye. Nem tolat. A sorompó megindul lefelé. Egy motoros mögötte integet, hogy hé, te barom tolass vissza mert rád ver a sorompó. Nem tolat. A sorompó koppan a kocsin, emberünk meg megindul, letörve a fele sorompót. Hát én csak tapsolni tudtam a balfasznak.... ekkora gyíkot....
Nahde ez még a jobbik eset, ha ez a fasz ottmarad, akkor még a hév is elsodorja, mert annyira bent volt a kocsi orra.
Erre mondta postán dolgozó ismerősünk: Aki vezet az tapasztal is, de annyi hülye van, hogy az hihetetlen.
Így van. No comment.
Car hit/when time stops
Tegnap megrázó tapasztalatban volt részem.
Szemtanúja voltam egy gázolásnak.
Megyek Pestre Taksonyon keresztül. Szemből jön egy Honda Civic, elhaladunk egymás mellett és ebben a pillanatban egy hatalmasat fékez, a gumi csakúgy órdított a betonon. Reflexből belenézek a visszapillantóba és csak annyit látok, hogy ott a Honda és 2 láb, amint átfordul a levegőben. Megállt az idő, képtelen voltam felfogni, amit látok. Félreálltam, ahol tudtam, majd kipattantam a kocsiból, telefonnal a kézben. Visszarohantam, addigra már körbeállták a lányt, aki nálam fiatalabb lehetett 1-2 évvel és az árokban feküdt. Fájdalmában sírt és mondogatta nyagyapjának, hogy az én hibám, az én hibám. Az összes szín kiment belőlem, elkezdtem tárcsázni a 112-t, de egy öltönyös ember már éppen beszélt velük. Sok ember volt, jobbnak láttam elmenni, miután már úgyis megtették a kötelezőket, én többet nem tudtam volna segíteni. A lányt meg sem néztem, nem volt bátorságom megnézni a sérüléseit, úgy sírt fájdalmában. Nem is kellett oda bámészkodó tömeg, így tudván, hogy úton van a mentő, visszamentem a kocsimhoz. Beültem.
Ahogy néztem ki a szélvédőn előttem újra és újra lepergett az a néhány pillanat, az hogy mekkorát repült szegény és hogy hogyan sírt és mondogatta, hogy az ő hibája.
Elmeséltem nővéremnek, megnyugtatott és elindultam a dolgomra.
Így utólag azt tudom mondani, hogy balszerencse és kölcsönös figyelmetlenség okozta a balesetet. A lány is körültekintés nélül lépett az útra és a Hondás sem a megfelelő sebességgel jött. Ha szabályosan jött volna, akkor elkerülhető lett volna a baleset. További figyelmetlenség, hogy kb. 100-200 méterre volt egy zebra. Ott mondjuk előbb-utóbb valaki átengedi.
Most azon rágódom, hogy ott kellett volna maradnom segíteni neki, megnyugtatni... de ledermedtem, megrökönyödtem... képtelen voltam bármit is tenni és ezért most utálom is magam. Ha kicsit több lett volna bennem, akkor ottmaradok, sőt elkísérem a kórházig... Remélem komolyabb baja a sokkon kívül nem lesz/lett.
Az a kép és a 2 hang azóta sem megy ki a fejemből... a fülsüketítő gumicsikorgás, a tompa koppanás és a látvány, ahogy a kocsi üti el a lányt, és a lány magatehetetlenül repül, mintha csak egy bábu lett volna. Rémisztő...
Gyógyülj meg, kívánom neked, hogy ne legyen semmi súlyos...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése