Mega update after a long time

Úgy látszik minden évben lesz egy ilyen nagyobb szünetem... bár idén nem volt szándékos. Annyi minden történt és olyan sűrűn, hogy sem alkalmam, sem esélyem nem volt leülni és írni egy normális bejegyzést.
Ez most valszeg hosszú lesz. Lesz itt minden, vidám, és durva is...

Kezdjük az elején.  

Tiffany Lamp Complete
Végre elkészült a Tiffany lámpám. Jó sok munka volt vele, de végre befejeztem. Sok para faktor volt, de végül is jól sikerült. Igazából a felrakásnál dől el minden, hogy jól vágtam-e ki a sablon, az üveget, jól csiszoltam-e be. Meg is dicsérték a munkámat, mert annyira precízen dolgoztam, hogy végül egy elemet sem kellett újra vágnom, minden illeszkedett mindenhova. Azt mondták, az ilyesmi nem jellemző kezdőknél, aminek én külön örülök. ^^
A forrasztásomon van még mit fejlődni. Valamiért nekem ez az olvasztott fémmel való dolgozás annyira idegen. Minden áron úgy akarok dolgozni vele, minta festenék, átmegyek rajta vagy 5-ször, pedig sokkal inkább a folytonosságra kéne törekedni. Nah mind1, még van időm fejlődni. Most hogy ez kész, megint tartok egy hosszabb szünetet, ugyanis eddig ez volt a legdrágább tanfolyam és mellette még a benzin is rekord áron volt. Kicsit megint gyűjtögetnem kell, aztán folytathatom. A következő már a mozaik lesz. Ha ezzel is végeztem, akkor lehet kiváltom a kellő papírokat, hogy üzemelhessek. Van is egy járható út, amihez nem kell semmilyen vizsgát tennem, de erről majd, ha már aktuális lesz.

Íme néhány kép:
Kivágott, becsiszolt panel (1 a 3-ból).

Kivágott, becsiszolt és befóliázott panel.

Az első lépések a kaptafán, pontforrasztással megfogva.

Leforrasztva a kaptafán, már majdnem kész. :)

És itt 100% készen. Leantikolva, lemosva, lelakkozva. A talp az nem az enyém, nem is vettem hozzá, mert drága és nem érné meg, ha úgy is eladom.

És egy közelebbi kép. Meg vagyok elégedve, tetszik.

Cool wheels again
Húsvétkor elhoztuk a felnijeimet és végre felrakattam rá az új gumikat. Most megint egész vagányan néz ki a kocsi. Az új gumi nagyon durva, úgy kapaszkodik az aszfaltba, mint a tépőzár. Ilyet sem tapasztaltam még. Az előző gumi már olyan volt sportcipőben a jégpályán... kellett mára a csere.

So many questions!
Tumblr-emen elszaporodtak a kérdések, olyannyira, hogy be kellett zárjam a question box-ot. Most van kb. 40 kérdés, amire válaszolnom kell. Jól lemaradtam, de sajnos nem direkt, amit majd lejjebb ki is fejtek, hogy miért.

Painting and a little change
 Igen, jön a jó idő és én idén is ecsetet ragadtam, illetve hengert... Kilátásban volt már egy szobafestés, emellett én egy kis átalakítást is beterveztem. Az átalakítás alatt azt értem, hogy kivágom a batár tv-met a polcról és az lesz az új munka asztalom, ahol makettezhetek, rajzolhatok, stb. Úgy terveztem, hogy ahol a tv volt, oda a 2 szekrény közé csináltatok 2 polcot és kész is. A tv lekerült a pincébe, helyette vettem egy kicsi, lapos tv-t, ami a radiátor fölé, a falra fog kerülni.
Mindezen átalakítások feltétele volt a szobafestés. Elvállaltam, hogy megcsinálom a saját szobámat. Szerencsére a múltkoriból maradt is minden, festék, henger...

Nekiestem egy szombaton a szobámnak és összerámoltam mindent dobozokba, közben kiszórtam minden szart, amire nincs már nincs szükségem. Így járt 2 fotó is, ami a fájó múltra emlékeztetnek, akárhányszor ránézek, úgyhogy repült. Egy batár doboznyi lemezeket (cd/dvd) szedtem össze, aminek átválogatása majd egy újabb hétvégét igényel. Lehordtam mindent a pincébe, kapcsolókat, lámpa búrát leszedtem, falról a polcokat leszereltem, ágyat szétszedtem, levittem, már csak a bútorok maradtak a szobámban, amit aztán középre összetoltam. Ezen feladatokkal szépen el is ment a hétvégém és a festés csak ezután jött, persze előtte mindent le kellett fóliázni.
Mivel falat (pláne tapétát) még sosem festettem, így mindenhol több festék volt, mint a falon, de haladtam. Nap végére kicsit elborzadtam, mert rohadt foltosnak láttam az egészet. Aggodalmam alaptalan volt, mert aztán teljesen egyenletesre megszáradt. A festés elkészült, fóliát felszedtem, bútorokat visszatologattam. Az ágyam helyett csak egy matracot és annak a tartóját hoztam fel, mert az ágyam nekem már nem kell, túl nagy abba a kicsi szobába, nem lehetett az ajtót rendesen kinyitni, ráadásul alvótársam sosem lesz, így nekem bőven elég egy kicsi is.
Pc a helyén, bútorok a helyén, LEGO-t visszarámoltam. Ahogy mondtam, a lemezek átválogatása bizony elvett egy egész hétvégét. Több mint 200 lemezt vágtam ki. Volt egy, amin még régi fényképek voltak, anime talikról, meg a régi társasággal való nyaralásokról. Természetesen az a lemez is repült, csak ez ráadásul még darabokban. Végül aztán megtartottam 4 lemezt, amin még akad 1-2 hasznos cucc.

Íme néhány kép a káosz közepéről, vagyis a szobámról még festés előtt. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, makettek, pónis dísztárgyak, LEGO, rajzok, és javarészt rendetlenség. :D

Festés folyamatban.

Néhány bútort a fürdőbe kellett vinni.

A bútorok a helyén és lassan kerülnek vissza a cuccok fontossági sorrendben, PC és utána minden más. :D

Itt volt a tv-m, ez lesz mostantól a munka asztalom.

Sajnos innentől kicsit leállt minden, mert jött a tavaszi Hunbrony meet (aminek persze nagyon örültem), meg utána a betegségek sorozata...  


Hunbrony Spring Meet/Picnic
Mindennél jobban vártam ezt a meet-et, mert most nem kötött programok voltak, hanem csak egy egész napos piknik a Margit szigeten. Annyira vártam már, hogy gondoltam készülök némi meglepetéssel és sütök cupcake-et. A sütésfőzést megelőzte egy alapanyag beszerző hadjárat. Természetesen nem lehetett mindent beszerezni, de anyám jóvoltából másból oldottunk meg dolgokat. Mivel a cupcake-ből 2 adag nem sok, így egy másik sütit is akartam csinálni. Nővérem jóvoltából egy citromos, mandulás kockát, amit aztán fel lehet szeletelni több darabba. Nos ez a süti sajnos nem sikerült... összeesett a tészta... nem is vittem magammal. Ami viszont a cupcake-eket illeti... Az alapja sima muffin, amibe vanília és eper kivonat helyett, vaníliás cukrot és eperlekvárt raktunk. A krémje epres volt, itt is kivonat helyett lekvárt, illetve a tömény, édes ellen sima eper puddingot használtunk. Ezek mind anyám ötletei voltak, segített is az elkészítésben, de a javát azért én csináltam. Meet reggelére lehült a krém, amit anyám rányomott a muffinokra, míg én készülődtem.

Csak kellő komolysággal, a gyilkos kötényben. :D

Dö szíriusz close-up. :D

Look at them bicsezz!

Hűtőtáskába pakoltam mindent és elindultam. Még sosem voltam egyedül a Margit szigeten kocsival, így kicsit aggódva indultam el. Előző este alaposan kiveséztem az útvonalat Google Earth segítségével és biztonság kedvéért vittem térképet is. Totál egyszerű volt, simán odataláltam. Egy kis várakozás után a parkolóban megjelent a csorda is és jöttek is páran, hogy segítsenek a sok cuccot odacipelni. Utólag is thx Falling, Kolibry és Shark. :) A csoporthoz érve látom, hogy baromi sokan eljöttek. Kicsik és nagyok is, és ami a lényeg, lányok is :) YAY FOR THE PEGASISTERS!

A profi pék, csak épp a kész süteményt felejtettem el lefotózni, de Falling megmentett ezzel a képpel. :D

A napom csúcspontja, megjelent FLUTTERSHY! Némi noszogatásra a többiektől, azért 1-2 közös kép is készült. Best day ever! ^^

I'll protect you! :)

Gyorsan körbekínáltam a cupcake-eket, amiknek nem várt sikerük lett. Néhány ember el volt ájulva tőle, aminek nagyon örültem. :) Poén, hogy én még csak meg sem kóstoltam, mert rohanás volt. Kértem is, hogy legalább 1-et hagyjanak nekem. Azt kell mondjam, tényleg jó lett, sokkal jobb, mint vártam. Gyűlt a nép, rengetegen voltunk, jóval többen, mint az előző meet-en. Nem győzöm szajkózni, hogy mennyivel másabb ez a társaság, mint más fandom tagjai, mert itt mindenki kedves mindenkihez. Vannak klikkek, de nem az van, mint anno anime-s bagázsnál, hogy az egyik klikk utálja a másikat és nekem mind2 klikkben van barátom... Itt semmi ilyesmi nincs, én legalább is nem vettem észre.
Dél után jöttek a versenyek, amiket inkább dokumentáltam, mint sem hogy részt vettem volna. Yay lustaság! Született pár mulatságos kép. Utána jött a tombola sorsolás, amin egy faja lámpát nyertem. Fél 7 körül jöttem el, mert már nagyon fáradt voltam (mivel hajnali 4-kor tudtam csak lefeküdni). Gábority eljött velem, mert ő meg a Keletihez igyekezett volna, hogy elérje a vonatot. Elvittem, bár esélyes volt, hogy lekéssük, ám utolsó pillanatban elérte. Majd elindultam haza. Egész úton vigyorogtam, mint a tejbetök, annyira jól éreztem magam, annyira jó volt látni a többieket. Nagyon szeretem ezt a csoportot. A meet-ről bővebben ITT olvashattok.  


First my throat, and after that, my KIDNEY?! WTF?!!
Meet-ről hazajövet meg mertem enni egy kicsi jégkrémet, másnapra a Wilkinson késkészlet már ott volt a torkomban. Szép, más sem hiányzott, mint egy újabb betegség. Arra a hétre reszeltek minden programomnak és tervemnek... Fetrengés volt egész héten. Hétvégére rendbejöttem, már készültem is, hogy akkor újra a visszarázódok a rajzolnivalókba és folytatom tumblr-t is.
Éjjel lefekvés előtt filmet néztem, közben szotyiztam. Egyszer csak elkezdett fájni a jobb oldalam egyre jobban és jobban. Nem gondoltam rosszra, gondoltam, valami kis görcs lehet, mindjárt elmúlik. Nem múlt, gondoltam, oké, akkor inkább lefekszem. Ez volt 1 körül. 2-ig fetrengtem az ágyamban, a fájdalom csak nőtt és nőtt. Kezdett megfogalmazódni bennem a gondolat, vakbélgyulladás... biztos a szotyitól... 2 után nem bírtam tovább, keltettem anyámékat, hogy csináljanak valamit, hívják az ügyeletet, vagy a mentőket. Nah innen indult a pokol. Mindenki ébren, én már lent a nappaliban tekergőzök a kíntól a kanapén. Úton volt az orvosi ügyelet, a fájdalom már elviselhetetlen volt. A karfát rúgdostam már kínomban, a víz kivert és a légzés is baromi nehezen ment. Megállapította a doki, hogy akut gyulladás, valszeg vakbél. Szóltak is a betegszállítóknak, akik 10-15 perc múlva kint is voltak. Ez alatt lefordultam a kanapéról és a földön fetrengtem, majd rámjött a hányinger is. Minden tünet stimmelt, tuti vakbél... Az a 10-15 perc egy örökkévalóságnak tűnt. 4-kor kiértek a mentők és már indultunk is. Jó messzire jöttünk be a városba, de sajnos közelebb nem volt ügyeletes kórház. Sűrgősségire fel is vettek, mentem a kórterembe, ment a vizsgálat, vettek vért, közben bekötöttek egy infúziót, amiben bitang erős fájdalomcsillapító és görcsoldó volt. Ott mondta a doki, hogy valószínű vese. Kikerekedtek a szemeim. Vese??!! Remek, nem elég, hogy csillagokat látok a fájdalomtól, ráadásul halálra is rémültem... Mondta a doki, hogy valszeg vesehomok, vagy kő. Miután végre hatott a görcsoldó, kezdtem fellélegezni egy kicsit. Már nem görcsölt annyira, de éreztem. El lettem küldve 1-2 vizsgálatra, ultrahangra. Utóbbin megállapították, hogy a jobb vesevezetékemen tágulat van, ami valszeg homoktól van. Ez után kellett menni vizeletet adni. Legnagyobb rémületemre, véres volt. Nah itt ment ki belőlem minden szín. Egy jó 5 percre megállt a világ...

Halálosan megijedtem, talán még ennyire soha.

Reggel 7-8 körül jöttünk el, felírtak egy vese tisztító gyógyszert, meg egy görcsoldót, amiket majd szednem kell. Meg lettem nyugtatva, hogy a véres vizelet az csak a homok távozásával járó irritáció és a görcsös gyulladás eredménye. Otthon lefeküdtem, valamikor késő délután keltem és kezdtem is vedelni, mint állat és csinálni mindenféle kúrát, ami a gyógyuláshoz kellett. Másnap kellett még menni a helyi SZTK-ba, urulógiára, nem tudom miért, gondolom ugyanazért az ultrahangos vizsgálatért. Reggelre megint brutálisan begörcsöltem. Nem hatott a görcsoldó, vettem be rá fájdalom csillapítót, az sem hatott. Anyám vitt be, mert ilyen állapotban nem hogy vezetni, de rendesen járni nem tudtam. Szerencsére az SZTK-ban van ismerősünk, így elintézte, hogy soron kívül bekerüljek. Szerencse is, mert a váróterem dugig volt emberrel. Bent megint hányingerem lett, de mivel semmit nem ettem előző nap, így csak víz jött ki belőlem. Kaptam ott is fájdalomcsillapítót és görcsoldót, majd leküldtek röntgenre. Vicc, hogy a pesti kórházban ez senkinek nem jutott az eszébe... A röntgenen nem volt semmi, ami azt jelenti, hogy ha kő is, annyira kicsi, hogy nem lehet látni. A gyógyszer hatott, ám távozás előtt kaptam egy doboz erős görcsoldó kapszulát. Mondta a doki, ha ez nem mulassza el a következőt, akkor kórház. Otthon továbbra sem volt étvágyam, és csütörtökig nem is ettem semmit, de tényleg semmit... Doki mondta, hogy üvegbe ürítsek, hogy lássam, mennyire tisztulok, vagy hogy mi jön ki. Neten találtam különb féle gyógytea recepteket, ami vizelethajtásra van és hasznos. Ki is próbáltam és a hatás sem maradt el, egyetlen gond, hogy ezek a teát iszonyatosan pocsékak és ihatatlanok. Ennek ellenére 2 litert gyorsan le kellett húznom, másfél óra alatt le is ment. Csütörtökön tudtam enni 4 falatot az ebédből, meg reggelire 3 kicsi harapást a zsömléből.
Pénteken nekem kellett volna bent lennem, mert anyámnak kertészkedni valója volt. Ez alapban nem is akaszt már ki, mert ismerjük a rutint. Minden más az én egészségem előtt. Sajnos péntek reggel megint egy iszonyatos görcs tört rám reggel fél 6-tól. Megint olyan görcs, amitől járni sem, állni sem, feküdni sem tudtam...
Együttérzésből kaptam a baszogatást, hogy szedjem össze magam és öltözzek, mert menni kell be. Kedves, mi?
Megkaptam persze azt is, hogy ha melózni kell menni, akkor begörcsölök, amit szintén megköszöntem az együttérzés nevében, mire nővérem ugatott le, mint egy utolsó szemetet. Ott és akkor meg akartam halni. Hát kell ez nekem? Kínoktól fetrengek, erre még lebasznak, számon kérnek, cseszegetnek... komolyan, rúgjatok még belém, lehet már meg sem érezném... miért is adtuk le apám pisztolyát... mennyivel könnyebb lett volna inkább, ha elteszem magam láb alól és nem kell ezt hallgassam. Iszonyatosat csalódtam a saját anyámban és nővéremben, kívántam, hogy ők is egyszer érezzék át ezt, hogy tudják mennyire elviselhetetlen. A kapszula amit bevettem, lassan kezdet hatni, de csak annyira, hogy újra tudtam járni. Mondtam anyámnak, hogy vigyen be melóhelyre, nekem mind1, hol fetrengek, ő meg mehet kertészkedni...
Út közben újra és újra megkaptam, hogy mennyire szarok az egész boltra, mennyire felelőtlen vagyok, stb stb. Pont ez kellett még a kínjaimhoz... Kurvára kíváncsi lennék, mit csináltak volna, ha nem jövök haza pestről... kíváncsi lettem volna, hogyan oldják meg a számítógépes problémákat, a névjegykártyákat, reklám matricákat, a rendszeres autókázást áruért... csak néhány apróság, amiért soha nem csak hogy egy köszönömöt nem kaptam, hanem mintha nem is én intéztem volna el ezeket.
Bent a boltban még jócskán görcsöltem, kolléga kérdezte is, hogy minek vagyok itt, ha nem vagyok jól, mire mondtam, hogy anyámnak kertet kell gondoznia, nem gondolod, hogy egy vesegörcs előbbre való. Pár perc múlva wc-re kellett mennem és olyan mértékű véres, hordalékos cucc jött ki belőlem, mint még soha. Meg is mutattam anyámnak, majd én én kezdtem el a magamét. Minden ami eddig felgyülemlett bennem az elmúlt 4-5 évben most felszínre tört... gyenge voltam, eddig mindent elnyomtam, de most kitört... kiborultam... Mondtam neki, hogy most mondja, hogy rájátszok, most mondja, hogy azért görcsölök, mert munkába kell jönni, MOST MONDJA, HOGY SZAROK AZ EGÉSZRE!!!! innentől már a könnyeimet sem tudtam megfékezni, közben mondtam a magamét... szerinted könnyű úgy meglenni minden nap, hogy a tőlem telhető legjobbat és a legnagyobb felelősséggel teszem, majd számon vagyok kérve és meg vagyok vádolva, hogy nem érdekel az egész... szerinted annyira könnyű ezt a sok szart lenyelni, amit 4-5 éve folyamatosan kapok... mindig mindent elintéztem, még azt is ami nem az én dolgom lett volna, kedves vagyok mindenkivel és segítőkész... eljárok alkatrészekért, elintézek minden gépes problémát, elintéztem a névjegykártyát, a matricákat, elintéztem hogy jó másolónk legyen, mindent megcsinálok amit kell, erre újra meg újra megkapom, hogy szarok az egészre... szerinted ez az egész nekem mégis hogy esik, mégis milyen reakciót vársz tőlem ezekre, ha nem ellenségeset?!... kb eddig jutottam...
Nézett is anyám, tudtam én, hogy nem tudott ő semmiről és most talán valami eljutott a tudatáig, viszont haragudtam magamra, hogy hagytam, hogy kiboruljak... azt hittem ennél azért erősebb vagyok...

A nap folyamán még párszor megfordultam a WC-ben, mikor egyszer csak kifordult egy pici kavics, majd hirtelen a görcs kezdett enyhülni, majd szinte teljesen el is tűnt. Azóta nem éreztem, hogy erősebben fájt volna, vagy görcsölt volna, úgyhogy úgy érzem, ebből is felgyógyultam, viszont mostantól oda kell figyeljek, hogy eleget igyak és mozogjak.

Nagyjából ezek történtek az elmúlt 1 hónapban. Elég sűrű volt, nem? Remélem több hasonló negatív kalandban nem lesz már részem, viszont alig várom már a következő meet-et.

Meglepetés!

Megint csinálok cupcake-et és most lesz más ízesítésben is (persze, ha sikerül).


Addig is Peace!