Bizony naaaagyon rég nem írtam, és most fel is gyülemlett néhány esemény; semleges, kicsit gáz, nagyon gáz, és iszonyatosan gáz dolgok...
Már hétfő van, de nekem még vasárnap...
Véget ért a hét és vele együtt a szabadságom is... holnaptól megint kezdődik a börtön és ki tudja, mikor lesz újra szabim... Lassan a nyár is véget ér és természetesen, tőlem megszokott módon zárul... depresszióval, csalódással, félelemmel és életkedv nélkül.
Nah akkor pótoljunk....
Akartam szídni napi rendszerességgel a Szigetet. Mindig teszem, de idén előszőr akartam itt is; nah mind1, ez most kimarad. Röviden csak annyit fűznék hozzá, hogy remélem, akárki is volt ennek az erkölcsi fertőnek a kitalálója, remélem veszett, vérre éhes kutyák fogják cafatokra széttépni és miközben menekül elcsapja egy 100al repesztő, gallytörőráccsal ellátott kamion.
Hogy miért?
Erkölcstelenség mindig is létezett, ám ahogy telnek az évek, észrevettem, hogy egyre fiatalabbak korcsosulnak el és akik velem együtt nőttek fel, megfelelő erkölcsi normákkal, azok is mind elvesztették értékük legapróbb szikráját is... egyik borzasztó csalódás követi a másikat... és minden újabbnál csak némán bámulok, mint egy ember, akinek szeme láttára mészárolták le a családját és a sokktól és a fájdalomtól percekig nem tud mozdulni...
És mindennek bazdmeg egy többnapos, nyílvános rendezvényt csinálni!!! Hát gratulálok! Kívánom minden erkölcsi csődtömegnek a halálát, aki ott volt, vagy lesz.... (ne adjisten, ha akadnak kivételek, természetesen rájuk nem vonatkozik)
Korház, műtét... egyedi eset?
Hónap elején volt 1-2 nap, amikor keményebb fizikai munkának voltam kitéve, szokásos 9 órás börtön után, amit nem bánok, mert abban a munkában legalább érzem a haladást....
A munka, az idő és az esti forró fürdő volt az, ami elindította nálam újra az orrvérzést... asszem erről részletekben már beszéltem; most itt a teljes sztori: kicsi korom óta megvagyok ezzel átkozva, akármikor elkezdhet vérezni az orrom. Szüleim is orrvérzősek voltak, de csak gyerekkorukban... én megörököltem mindezt tőlük, én majd öregségemig lehetek orrvérzős, yeah....
Volt egy aktív 3 hét, ami idő alatt rendszeres volt a visszajárásom a FOG-ra (fül, orr, gégészet). Tamponálták az orromat, valami ér ölő kencével 24 órákra, hogy megszűntessék a sok értágulatot. Persze, ez csak időleges megoldás...
Gondoltam, ha már ott vagyok, megkérem, lessenek bele a torkomba, ugyanis a nyelvcsapom mellett van egy, már jópár éve ott lévő valami... nevét nem tudom, csak leírni; egy vékony szálon lóg és a végén egy hólyagszerű valami...
Mostanra már mindenki elborzadt tőlem, hogy valami mutáns lehetek....
Évekkel ezelőtt képződött ez a valami, amit tök véletlen vettem észre, mikor a fogaimat akartam megnézni a számban hátul... sosem zavart az a valami, sosem fájt, viszketet, vagy szúrt... így nem is törődtem vele, de ha már egyszer gégészeten vagyok, akkor lessék meg. A doki rögtön 2 dolgot mondott, ami után írta a beutalókat laborra, vérvételre, EKG-ra és a korházba, szakorvosi vizsgálatra... mondom, hm, ez fincsi.
Most azt kell tudni, hogy van 4 lehetőség.
1. semmi vészes levágják, és vége.
2. lehet műteni kell...
3. ha műteni kell, megnézik, honnan jön és ha esetleg a mandulától, akkor mandulástól szedik ki...
4. miután megtörtént az 1. lehetőség, mindenesetben szövettanra küldik azt a valamit és még csak ott derül ki, hogy van-e mitől tartanom....
Szerintetek? Most kezdjek el félni, vagy ha mondják, hogy gáz van?
Ezen a héten, kedden voltam bent a korházban.
A doki beles a torkomba és ennyit mond: de helyes, ilyet még nem is láttam.... de fasza, gondoltam, ez így marhajó lesz.
Nem baj, ha lefényképezem?-kérdezte. Persze, tapétázd ki vele a házadat vazzeg, gondoltam.
Annyiban maradtunk, hogy lenyisszantja, azt majd a szövettan megmondja mivan.
Felmerült egy kétely, de majd a végén.
Szóval az lesz, hogy bemegyek kedden reggel és nekiállnak leszedni azt a valamit, ha az érzéstelenítéstől magamhoz tértem és nem vérzek(lol?), akkor akár délben el is jöhetek. Az a helyzet, nem sokan jártak eddig a torkomban és igencsak öklendezős vagyok, amit nem tudok uralni azzal, hogy "ők csak segíteni akarnak", ergo remélem valami olyan cuccot kapok, amitől totál nem érzem, hogy egy szike táncol a torkomban, ellenkező esetben, heves öklendezések és köhögések várhatók... remélem maszkban lesz a doki.
És íme a kétely: ha ő, meg a kolegája sem látott még ilyet, azaz FINGJUK SINCS, hogy mi az, nem lehet, hogy gáz levágni, vagy babrálni, anélkül, hogy biztosra mennének eredetét, vagy nevét, esetleg szerepét illetően? Ez egy 50000Ft-os kérdés. Ha meghalok, nincs nyeremény.
Se tüzijáték, se con. Csalódáshegyek és emlékezés, azaz Augusztus van.
Augusztus 20. Azt hiszem mindenki tudja, mit jelent nekem ez a nap. (aki nem tudja, az olvasson vissza néhány bejegyzést)
Szokásomhoz híven, kimentem koradélután a Városligetbe.
Pont ugyanarra a helyre ültem le, ahova 7 évvel ezelőtt. Erre a számra még visszatérek.
Körbenéztem, figyeltem az embereket... semmi sem változott.... körbejártam azokat a helyeket, amiket 7 évvel ezelőtt körbejártam... aztán hazamentem.
Ez amolyan káros rituálévá vált nálam. Nem okolok érte senkit... vagyis magamat.... egy kicsit.
Esti programomat illetőleg, senki nem hívott sehova, ami baromi jól esett megintcsak.
Fatal haverommal beterveztünk egy pc szervízt, ami családi okok miatt elmaradt, így maradhattam otthon tökegyedül... semmi tüzijátékot nem láttam és ami rosszabb, hogy megintcsak hanyagoltak... nem Fatal, ő a család miatt mondta le a programot, rá nem is haragszom... tulajdonképpen senkire nem haragszok, csak csalódtam.... egyesekben...
Ugyanezen okok miatt conra se mentem el. Kutya nem hívott, pedig most kedvem és időm is lett volna elmenni... még sosem voltam... és ki tudja a következőre vajon el tudok-e menni....
Visszatérve a 7 évre, Falal haverommal volt egy párbeszédem ezzel kapcsolatban Bécs fele menet.
Jah tényleg, az egyetlen jó dolgot meg sem említem. 2 hete kimentünk Bécsbe, amolyan város és nevezetességek megnézése okából, meg miért ne...
Baromi jó volt, sokat fényképeztünk és mégtöbbet kutyagoltunk, ami után 3 napig volt izomlázam, de megérte. Eredetileg jött volna Laci is, de utolsó pillanatban lemondta, az okokat most hagyom, Fatal-al már ezt kibeszéltem, több hangot, illetve betüt nem ér a dolog, de legközelebb meggondolandó, hogy egyáltalán megéri-e megemlíteni neki hasonló kiruccanásokat.
Végezetül pedig: Le a kalappal Fatal vezetési tudása előtt. Semmi gond nem volt, se kifele menet, se vissza.
Jah és a párbeszéd (részlet):
Én -asszem idén lesz már a 6-ik, vagy a 7-ik éve, hogy ezt fogom csinálni 20.-án... hehh, nem is tudom hány év volt már pontosan.
Fatal - ez még középsuli eleje környékén volt, nem?
Én -de, akörül...
Fatal -akkor az bizony 7 éve volt.
Én - öregem... 7 éve egyedül...
Fatal -jah...
Szóval ezen felettébb pozitív gondolatokkal zárhatom a "nyarat", ami már 2 éve nem mondható nyárnak, hiszen nem élvezhetem ki elejétől a végéig, mint iskolás koromban.
Ami ezután jön, még 1 fasza depresszióval és félelemmel teli hónap... ha lesz lelki erőm, akkor majd tudósítok...
Még kikészítem a csíkos pizsamát holnapra, azt fekszem.
BB.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése