Megint itt, megint tamponált orral.... iszonyat szar... így aludni sem lehet.
Doki ma felvidított, hogy ha azt akarom hogy ez az egész használjon, az egész orromban ki kéne írtani az ereket...
Lehet az lesz... mert ha ezek után is vérezni fog az orrom, akkor kigyilkoltatom az utolsó eret is az orromból.
nah, itt a folytatás.:
2008. augusztus 11.
What happened so far...
Tegnap akartam megírni ezt a bejegyzést, csak belefeldtem a játékba (TDU).
Hát végre lezajlottak a szabadságolások, sajnos az enyém is.
A múlt hetet túléltem hál'istennek, ám nem volt eseménytelen. Nővérem cége benne volt egy vodafonos csomagban, amiben egymást közt ingyen beszéltek és kaptak nagyon olcsón hozzá mobilt, nah meg minél több annál olcsóbb számlázás, stb.
Nos, ebbe a csomagba kaptam én is egy sim kártyát és így a telfonálásaimat finanszírozza a cég 5000 forintig, ami azért jó, mert átlag 800 forintnál többet nem szoktam beszélni... a népszerűség átka...
Ám vodkafon jófej és bár 2 éves módosítás mentes hűség nyilatkozat lett kötve velük, kitalálták, hogy hát ez mégsem üzlet nekik és egymást közt is percdíjjat akartak számolni... lol mi? Azonnal felmondták a szerződést, vissza az összes sim és mobil, már aki azóta nem adta el. Ennyit a vodáról.
Most pannonnál lett ugyanilyen csomag megkötve, ugyanazon feltételekkel és kaptam én is egy pannonos simet, csakhát mint utólag kiderült, az én mobilom nem kártyafüggetlen...
Nah ez volt az előzmény...
Nővérem munkatársának van egy haverja aki telefonokat kódoltat ki. Hát nővérem jófejségből fölajánlotta. 3000Ft és ki van kódolva... csakhogy ez nem ment ilyen egyszerűen. Vasárnap elvitték a mobilt, hétfőre igérték, szerda lett belőle... ez idáig rendben van. Amikor visszakaptam, nem volt rajta a 2 gigás 5000ft-os pendrive-om, meg egy kis ezüst műanyag karika, ami a fényképező oldalon van. Rögtön visszaküldtem az embert ahhoz a haverhoz, hogy nagyon gyorsan kerítse elő... hát mit ad isten, nincs meg... vajon hova lehetett... olyan idegbeteg voltam, szívem szerint személyesen mentem volna oda felgyújtani a helyet. Lehet, hogy nem kellett volna rajtahagynom, de ez nekem telefon tartozék, és fene gondolta volna, hogy ilyet meg mer játszani, főleg ha bármikor elkaphatom érte. KIBASZOTT GERINCTELENEK AZ EMBEREK ÉS UTÁLOM ŐKET EZÉRT.
Úgyhogy ez lett egy 13000ft-os, ami 2 pendrive-ot tartalmaz(mert muszáj még1et vennem), meg magát a kódolást. Tiszta szívemből kívánom az ilyen gerinctelen szarházi szemét tetvedéknek, hogy kapjon egy apeh ellenőrzést, bűntessék százezrekre, menjen tönkre a boltja, hagyja el a családja, árverezzék el a házát, lakjon a híd alatt és késeljék meg a huligánok... röviden, kívánom, hogy DÖGÖLJÖN MEG. És mindezt egy pendrive-ért... kemény vagyok :D
Pénteken azon gondolkotam, hogy 1000 éve nem ettem egy jó sushi-t. Gondoltam meló után bemegyek a városba enni egy jót. Nagy meglepetésemre nővérem állít be délután egy doboz sushi-val. Mekkora véletlen, lol, nem is mondtam senkinek, csak gondoltam rá. Nővérem engesztelésként hozta a pendrive-ért. Nagyon jól esett. Ez már valamicskét feldobta a hetemet.
Aznap este nekiültem, hogy TDU-zok egy jót, előtte rálesztem msn-re, senkit nem érdekel, hogy online vagyok, még "őt" sem. Már nyúltam a dvd meghajtó felé, erre felugrik egy ablak. "Ő" az...Hellóka-köszön... meglepődtem, előszőr azt hittem mellékattintott. Kicsi hezitálással visszaköszöntem. Kb 3-4 órán át beszélgettünk, a dvd-t rögtön visszahajítottam a tokba. Annyira megörültem, hogy beköszönt, hónapok óta nem beszéltünk, azt hittem, hogy végleg ignorált engem. Nagyon jól esett, hogy beszéltem vele, teljesen jó hangulatom lett, a hét dolgai miatt már nem is idegeskedtem, leszakadhatott volna az ég, az sem érdekelt volna. :)
Szombaton egy kis barát vígasztalás volt betáblázva. Korábban említettem, hogy haveromat lapátra tették, hát... így hogy láttam személyesen... eléggé a padlón van. Remélem túl lesz rajta.
Egyelőre ennyi, most melózom, kicsit mehetne gyorsabban az idő -szokásos munkahangulat- :)
2008. augusztus 13.
...mintha egy darabot kitéptek volna a szívemből...
21 éves vagyok. 17 éves koromban szereztem meg a jogosítványomat.
Első autóm egy Trabant volt. Ezen az autón tanultam meg vezetni, ezzel szereztem a rutinomat és a tapasztalatomat.
Késöbb megörököltem nővérem sokat tört Fiat Punto-ját. Azzal mentem a városba, vidékre. Azzal vittem haverokat biliárdozni.
Azt vettem észre a hetek, hónapok folyamán, hogy egyre jobban kötődöm a kocsihoz, egyre jobban szeretem, egy nap nem telt el, hogy hozzá ne érjek, ránézzek és egy elégedett sóhajtással nyugtázzam, hogy igen, itt vagy nekem.
Nem egy versenyautó, nem is megy valami gyorsan. 1.1-es motorja van, 55 lóerős, nem volt sokkal gyorsabb, mint a Trabantom. Klíma nem volt benne, a kormány sem volt szervós... nekem mégis megfelelt. Amit elvártam tőle, azt gond nélkül teljesítette, ahova menni akartam, gond nélkül elvitt... sosem állt le, sosem hagyott cserben.
Akkoriban még nem nagyon melóztam, csak zsebpénzből gazdálkodtam; mégis vettem rá sokmindent. Kezdtem a hangrendszerrel. Mp3-as rádió, hangszórókkal... nagyon jól szólt. Vettem rá kipufogót... egy kicsi sportdobot, ami szépen felszereltek nekem. Teljesen más hangja lett. Mély, erős és félelmet keltő hangja volt. Igazi vadállat lett. Akárhova mentem, mindenki felfigyelt a hangra és döbbenten nézték, hogy egy ilyen kisautó micsoda hangot ad ki. Nem véletlen, én akartam, hogy feltűnő legyen, azt akartam, hogy mindenki lássa a kocsimat. Annyira szerettem, hogy mindenkinek meg akartam mutatni. Késöbb vettem rá krómbetétes hátsólámpákat, ami szintén nagyott dobott a kinézetén. Belül is kicicomáztam egy kicsit. Főbb irány a fekete-kék kombináció volt, amit kormányvédővel, ülésvédővel, ővpárnával, ledes belső lámpával és egy kis belső neonnal valósítottam meg. Gondozgattam, vigyáztam rá, mint a szemem fényére. Rengetegszer lerajzoltam. Barátnő híjján, legtöbb időmet vele töltöttem, volt hogy csakúgy céltalanul autókáztam vele éjszakánként.
Sok barátom csak csodálkozott, hogy tud valaki ennyire szeretni egy autót. Legtöbbjüket nem érdeklik a kocsik, így sokszor hiába beszéltem róla, nemigen volt mit hozzáfűzniük.
Néhány hónapja azonban megörököltem anyám Fiat Bravo-ját. Teljesen más kategória. 1.6-os motor, 100 lóerő, klímás, szervós és riasztós. Így hogy már enyém a Bravo, a Punto-t el kell adni. Fáj érte a szívem, hiszen nagyon szerettem azt a kocsit. Hiába, addig nincs igénye az embernek a jobbra, amíg bele nem ül egy jobb kocsiba. Annyira furdal a lelkiismeret, hiszen lelkileg nagyon kötődtem a Punto-hoz és azaz érzésem, ez olyan, mintha egy lyukas zoknim lenne, amit kidobok, mert van új, dehát nem tudok mit csinálni, 2 kocsit nem tarthatok, hiszen nagyon drága lenne fenntartani... így kénytelen voltam a kicsit modernebbet választani. Ez alatt a pár hónap alatt leponyvázva állt, vártuk, hogy valaki megvegye. Mindennap, mikor megjöttem melóból, megláttam és már fájt is érte a szívem. A héten ki lett találva, hogy jöjjünk be azzal melózni, mert addig is a bolt előtt áll, többen látják, hogy eladó. Ma be is jöttünk vele, még kisem tettük a papírt, már volt is egy érdeklődő és nagyon úgy tűnik, hogy megveszi. Délután készpénzben ki is fizeti.
Úgy érzem, elérkezett a búcsú ideje...végleg...
Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Egyrészt örülök, hogy elviszik, mert legalább használni fogják és nem megy enyészetbe...
ugyanakkor hirtelen ürességet keztem érezni, megjelentek előttem az emlékek, a kalandok, az első gyorshajtásos bűntetésem, a téli csúszkálás a parkolóban... erős fájdalmat érzek... mintha egy darabot kitéptek volna a szívemből...
2008. augusztus 18.
Zoo, friends, and stuff...
Megint hétfő...
Ez a hét kemény lesz. Anyámék most vannak 1 hét szabin, így nekem kell majd mindent csinálnom. Nyitás, zárás, árubeszerzés, postajárat és mivel nincs felügyelet, az alkalmazottak helyett is dolgozhatok. Valószínüleg napi 3-4 nyugtatót elfogyasztok majd.
Szerán 20.-a... rettegek... csütörtökön szabin vagyok 1 napot, asszem szükségem is lesz rá...
Nahde valami vidámságot is, vasárnap voltam állatkertben a barátaimmal. 6-an mentünk a Bp-i állatkertbe. Egész pofás lett, igaz már voltam ott kb 2-szer, 3-szor. Az idő kegyes volt hozzánk, rengeteg ember volt, amit én nem szeretek, sok túrista, sok hülye magyar...(a farkast lekutyázni, nah no comment)
Jól elvoltunk, jófej társaság és aminek a legjobban örülök, hogy engem is elhívtak.
Szegény Angel (Pepa) megfázott, jobbulást neki.
Én dögfáradtan és farkaséhesen értem haza, miután kizabáltam a hűtő felét, elvonultam aludni, hogy kipihenjem magam, illetve felkészüljek erre a hétre.
Mi történt még... Zelmor nagyon rágja a fülem, hogy játszak Team Fortress 2-t, nála ki is próbáltam... nemtom, nekem ez olyan mint az UT, vagy a Quake... de lehet megveszem, legalább lennénk többen csapatban, ám egyelőre most TDU lefoglal.
Ó, és még 1 jóhír...
Véget ért a fertő... azaz a sziget.
Minden évben elkap az undor, meg a dühroham, amikor kezdődik. Undoríto, erkölcstelen hányinger az egész.
Lényege? Vedelj, amennyi csak beléd fér, szívd szét az agyad és basszál fűvel-fával... ennyi... és ennek fesztivált csinálnak, komolyan... ez kicsit kiábrándító, dehát ez Magyarország, azaz jobban mondva a mai fiatalság... sokszor kezdem azt hinni, hogy a normális embereket elzárták valahol és helyette itt ez a szenny...
A mai embereknek NINCS erkölcsi értékrendjük.
hm, ez eredetileg egy vidám bejegyzésnek lett tervezve, mégis sikerült rage-elnem egy sort...
De akkor lezárom vidáman, örülök, hogy együtt lehettem a barátaimmal és köszönöm, hogy gondoltak rám.
2008. augusztus 22.
20th of August
Sunny weather, slight breeze. Birds are singing, people walking around... talking... laughing...
I look around, and everything seems happy.
And there I am... standing at the same spot, where I stood 6 years ago, when I made my confession to her...
Nostalgic feelings... as I tink of the good times we spent together...
I start to feel deep pain in my heart... the same pain I feel every year.
And though I'm not aware why do I come back here every year, yet I am here again. It's like a bad habit... like smoking... you hate it, you don't want it, but you light up one anyway, because you can't escape it.
I like sunglasses, it's easy to hide your tears with it.
I remember I set my watch 1 hour early, so I could delay the time untill the fireworks.
I wanted her to have a perfect date. That day was our first date, and from that day, we started our relationship.
I don't want to continue my story right now, because I'm starting to feel the pain again.
I stood there for 2 hours.
I left the grove with a last sigh.
That night, after I watched the fireworks on tv, I got into my car, and I went out for a ride... a ride, to clear my head... to pass some time...to not to think about, how miserable I am.
I really want this to stop. This whole thing repeats itself. My friends keep asking, why am I doing this... I don't know... There's no stoping to this...
I feel pathetic...
Ehhez megint nincs dátum
Szerelem van kilátásban, avagy Horoszkóp kontra Real life
Horoszkóp... nincs róla jó véleményem.
Én ikrek vagyok. Azt mondják, hogy az ikreknek mondott jóslat 2 féleképpen érvényesül.
Az ikrek egyik felére általában beteljesül, a másik felére vagy a szöges ellentéte valósul meg, vagy egyáltalán nem történik semmi.
Nos én az utóbbi vagyok... nekem, ami eddig jóslat volt, az sosem valósult meg, de legtöbbször az ellentéte valósult meg.
Élő példa erre: 5 jóslásból 4 azt mondja mindig, hogy siker és most figyeljeketek, szerelem...hát mit ne mondjak... nem mondok semmit.
Ma reggel tök véletlenül láttam a Mokkában egy jóslást jövőhétre...
Ikrek. Az ikrekre boldogság vár a jövőhéten, szerelem van kilátásban, sőt a túlválaszték is előfordulhat.
Első reakcióm, nah erre befizetek, aztán lefordultam a székről, annyira nevettem.
Szóval jövőhét, mi? Nah akkor majd megborotválkozok és szép ruhát veszek fel... szinte már látom is... álmaim barátnője bejön EGY AUTÓSBOLTBA(lol)... itt SZIGETHALMON(lol)... és szerelmet vall... lol?
Szóval... igen... erre befizetek.
Más...Ezt a bejegyzésemet délelőtt óta meg akartam írni, csak a 2 jófej és munkavágytól túltengő alkalmazott befészkelte magát a 2 géphez, így nemcsak esélyem nem volt írni, de egész nap rohangálhattam vevőről vevőre, rohangálhattam a telefonokhoz... persze ez is csak akkor van, ha anyám nincs itt... nahde rábasznak, mert mindent jelentek odahaza... habár... ennek rendszerint nem lesz következménye... nemszámít, gyűlik, csak gyűlik, annál édesebb lesz majd a bosszú.
Nem vagyok haragtartó, csak nem felejtek és szeretek mindent meghálálni...*evil snicker*
Más...Napról napra egyre nagyobb ingerenciám van a rajzolásra... amióta melózok, letettem a ceruzát és teljesen megzuhant az a minimális rajztudásom is, ami azelőtt volt.
Mindezek ellenére már farkasszemezek a ceruzával... nagyon szeretnék újra rajzolni, annyi elmaradt project-em van még és jönnek sorban az új ötletek... csakhogy meló óta *sóhaj* semmi időm nincs. Egy újabb jó tulajdonsága ennek a munkának.
Más...Mostanság nincs mit böngészgetni, amikor épp nem jön senki, úgyhogy azon morfondírozok, hogy heccből trollkodni fogok 1-2 emo/anti emo forumon...*megint evil snicker*
egyelőre ennyi...
2008. szeptember 1.
Horoszkóp vs Real Life Round 1
Nah, visszatérve az előző bejegyzéshez, ím eljött az a bizonyos szerelemmel teli hét. Hát lássuk.
Igyekszem mindennap jelentést adni.
Round 1
Nyertem, méghozzá flawless victory...
Eddig ugyanis semmi nem volt, és bátran ki merem jelenteni, hogy nem is lesz semmi.
Más...
Szeptember 1. Sokaknak sokat mond, sokaknak semmi újat.
Sokaknak vége a nyári szünetnek és mennek iskolába.
Sokaknak csak egy újabb hétfő és mivel hónap eleje, fizetés nap.
Nos én pont azok közé tartozom, akiknek nem mond semmi ez a nap.
Nekem nem ért véget a nyári szünet, hisz el sem kezdődött és már soha nem is fog... éljen a felnőtt lét.
Ami kicsit jó ebben a napban, hogy megkaptam a fizut...
Más...
Majd elfelejtettem. Legutóbb említettem, hogy egyre nagyobb vágyam van rajzolni. Hát eddig nem rajzoltam semmit, de ma vettem pausz papírt... nem tudom miért, de ez már lehet, hogy haladás... ki tudja, lehet újra ceruzát ragadok.
2008. szeptember 2.
Horoszkóp vs Real Life Round 2
day 2...
I win, double flawless...
Ma sem történt semmi...
2008. szeptember 4.
Horoszkóp vs Real Life Round 3 and 4
Írtam volna tegnap is, csak hála alkalmazottaknak nem volt rá lehetőségem. Újfent befészkelték magukat a gépekhez. Nahmind1.
Meló után otthon voltam, aludtam... kicsit ki voltam...borulva...
Szóval pótlólag: Round 3
I win, Flawless counter 3
Nagyajából ennyi.
Ma pedig: Round 4
I win, Flawless counter 4.
Hm, most már csak a péntek van hátra, hogy bebizonyosodjon, hogy az ezotéria valójában mit is ér. Valszeg megint nekem lesz igazam.
Mára ennyi.
2008. szeptember 11.
Egy kis pótlás
Igazi lusta disznó vagyok, hogy nem írtam egy jó ideje, csak az elmúlt hét eléggé kikészített mint idegileg, mint fizikailag és lehetőségem sem volt nagyon írni...
Nahjó az utóbbi az csak a lustaságom palástolása.
Lezárva az előző hetet...
Final round, Round 5
I win, flawless counter 5
Fatality!!!
Real life owns Esoteria
Nos... nem mondhatnám, hogy meglepődtem, csak azt sajnálom, hogy nem volt kivel fogadni.
Más...
Úgy tűnik csődbe megyünk. Bizony. Lassan lehúzhatjuk a rolót.
Anyám pánikol jobbra-balra, és meg csak bólogatok, bizony megint nekem volt igazam.
Azért reménykedtem benne, hogy még legalább 5 évig kitart a bolt...
A probléma oka? A multik... annyi van belőlük, mint a cigányokból, behálóznak minden boltot és szerelőt és persze a szerelő is ugyanannyi százalékot kap, mint a boltos és az árut kiviszik a gödörhöz.... így már szinte egy szerelő sem jön hozzánk, az emberek legtöbbje meg vagy rábízza az alkatrész vásárlást a szerelőkre, vagy mennek a multikhoz... úgyhogy a napjaink megvannak számlálva.
Más...
1-2 hete nem beszéltünk. Igaz, most én nem kerestem. Sajnos ez idő alatt eléggé mélyponton voltam, és nem akartam a problémáimmal fárasztani.
Utóbbi napokban, azt látom, neki is zűrösek a najpai. Tegnap előtt ráköszöntem, megkérdeztem, hogy van, van-e valami újság... sajnos pont rossz hangulata volt, így gondolom sok kedve nem volt a beszélgetéshez. Remélem azért majd elmondja, mi történt.
Végezetül összegzem az elmúlt napokat.
Hát dióhéjban csak annyit, hogy megint csak idegeskedéssel teltek el.
Olyan alapvető emberi hiányosságok vannak, mind a kocsitulajdonosokban, mind az alkalmazottakban(én sem vagyok tökéletes), hogy az már hihetetlen.
"Fiam, ha körülötted mindenki hülye, az már gyanus"... van benne valami.
2008. szeptember 12.
Guess what, I'm pissed...again
Igen, megint idegbeteg vagyok és nem tudom meddig tudom ezt még elviselni... pedig ha minden terv szerint halad, akkor még 5 évig...
Anyám meg az élettársának van valami szerelő haverjuk és annak a fia valamiféle animációs cuccal foglalkozik. Főként játékokhoz csinálnak videókat, meg ehhez hasonlóval foglalkoznak.
Ez idáig oké... és akkor anyámék előállnak azzal, hogy jó volna oda elnéznem, hogy hogy meg mint... mondtam, ok sort kerítünk rá.
Ma meg már telefonszámot is adtak, hogy akkor hívjam fel és beszéljek meg egy találkozót... jó, megdumáltuk... micsoda? vigyek referencia anyagot???!!!! -Minek? O_O-
Most mégis mivan? Ki mondta, hogy új állás céljából megyek oda? Mit beszéltek ezek meg a hátam mögött?? És mivan itt? Ki akarnak rúgni, vagy mi a faszom van? Ez már megint rohadt gyanus és nem tetszik. Annyit mondtam, hogy hmm, érdekes és nem azt, hogy ó bárcsak ott dolgozhatnék... majd meglátjuk, eddig ez egy dolog.
Más
Reggelenként, amikor még nem nagyon, vagy egyáltalán nem jönnek be, akkor van egy kis idő tv-zni. Rendszeresen nálunk a TV2 megy(hűha, reklám), és a mokkát szoktuk nézni. A mokkába mindig meghívják xy asztrológusnőt. Nevet nem mondok, mert nem akarom sérteni az image-ét, azzal, hogy egy kontár és szart nem ér, amiket "jósolgat".
"Nagy meglepetésemre" nekem megintcsak azt jósolta, hogy szerelemben nagy szerencse és bő választék vár rám... kitört belőlem a mániákus röhögés...
Levezetni nem fogom a jövőhetemet, mint, ahogy az előző alkalommal, de valszeg ugyanarra számíthatok, amit akkor írtam...
Megint csak annyit jegyeztem meg... nah erre befizetek... ez az egy azért kicsit feldobta a napomat, rég nevettem ilyen jót, ilyen mélyről jövőt...
Más
Szokásos gond A alkalmazottal, kávézik, eszik, cigizik, 1 órát szarik, gépezik és néha megemeli magát, ha jönnek be...
Mai kiemelt eset: dolgom volt hátul, mire előrejöttem, látom, hogy a vevő már vagy 5 perce a boltban van és vár. Elnézek balra, hát naná, hogy A alkalmazott be van görnyedve a monitor mögé (jó taktika, mert így a vevők nem látják őt)... nem sok kellett, hogy kitörjön belőlem, a -Hé bazdmeg, öt perce bent van valaki, nem tűnt fel?!- szöveg... de nem, békésen odamentem a vevőhöz és kiszolgáltam...
no comment... egyszerűen no comment... ez megint egy dolog...
Más
Álatalában én megyek ki a postára elintézni a feladnivalót, elhozni, ami a postafiókban van és hozni váltót. Ez idáig rendben is van, még akkor is ha ezt napi rendszerességgel kell csinálnom, nahde hogy 1 nap 30-szor forduljak, az már kurvára nincs rendben... a probléma oka persze megint a két "beleszarós" alkalmazott.
Vásárolnak valami piti cuccot, ami párszázas tétel... tegyük fel 320Ft... a vevő ad egy 10-est és azt várja hogy abból adjunk vissza. Persze ezek nem mondják, hogy elnézést, nincs kisebb, nem fogok tudni visszaadni, stb... nem ezek elveszik a 10-est...
3-4 ilyen vevő és már megint nincs váltó a gépben és én vagyok kizavarva, szemrehányóan megjegyezve, hogy hé, nincs apró... HÁT BASSZÁTOK MEG!!! Ha nem fogadnátok el a 10-est 320Ft-ért minden egyes vevőtől, talán lenne apró...
nah meg a stílus, ahogy ezt mondják... hát basszátok meg, menjetek ki ti!!!!
Ha meg persze ezt megemlítem, kapom a lebaszást, főleg anyámtól, hogy ha nincs, ki kell menni, stb stb... -hát kösz, hogy megint az én oldalamon vagy.
A postás csaj bezzeg tök igazat ad nekem. Ő is meséli, hogy bizony ő is ki van akadva, amikor 1-2 ezres számlákkat 20ezresekkel fizetnek. Azt mondja, ez nem bank, ők is csak abból tudnak visszaadni, amit a vevők hagynak ott... ez tök igaz... és öregem, egy gyakorlatilag idegen nő igazat ad, a saját anyám meg 21 éve mindenben ellenem van... jó mi? Azért ez jól tud esni minden alkalommal. Nah, ez is egy dolog...
Ez idáig 3 említett dolog, ami keményen megeddzi az idegrendszerem, persze van több is, csak nem akarom fosni a szót.
Egy ilyen nap után, ami már szinte rendszeres, idegbetegen, kimerülten és minden életkedvtől megfosztva megyek haza... otthon, ezen okok miatt, már semmihez nincs erőm, türelmem... lefekszek és alszok. Persze ezt is megkapom, hogy miért alszok ennyit... de egyedül akkor vagyok higgadt, amikor alszok... sajnos manapság már arra sem számíthatok, hogy bárkivel beszéljek, mert
1.: szarnak rám,
2.:nem érnek rá,
3.: az a kevés, aki rá is ér, azokat meg nem akarom a problémáimmal fárasztani, mert felét úgysem értik meg és, ha folyton csak panaszkodok, akkor elegük lesz belőlem... szóval ez így elég nehéz... és nem is azzal van a gond, hogy majdnem napi rendszerességgel kiborulok, hanem azzal, hogy kurvára egyedül vagyok...
pedig, én megtennék mindent egy társért...
2008. szeptember 24.
Egy kis ápdét
Sokminden nem történt az elmúlt időben, így vártam, hogy legalább annyi dolog gyűljön hogy értelme legyen új bejegyzést írni.
Első és egyik legfontosabb hír: Angel-nek (Szandra, vagy Pepa, vagy ahogy tetszik :D) szülinapja lesz a 7végén.
Természetesen nem maradhat el az ajándék. Nálam ez nagyon fontos dolog, hogy legalább ennyivel meg tudjam becsülni, tisztelni a barátaimat.
A neheze mindig maga az ajándék, ami évről évre nagyobb és nagyobb fejfájást okoz. Idén például kinézett magának egy plüss patk... izé, ő, hö- hörcsögöt...jah hörcsögöt...
Első ránézésre a frász kivert, de ha neki tetszik...
A probléma az hogy csak külföldön kapható, illetve meg lehet rendelni, csak ahoz bankkártya kell, ami nekem nincs(megszűntettem, mert volt egy kis problémám kedves CIB bank szolgáltatásaival). Végeredményben annyiban maradtunk, hogy megrendeli magának és én odaadom az árát... tudom, ez így kicsit elrontja az ajándékozás boldog illúzióját, de ezt csak így lehetett megoldani.
Más
Sokadjára és nagy filózás eredményeképp, adtam még 1 esélyt egy társkereső oldalnak. Sok reményt nem fűzök hozzá, de legalább ott látnak és nem maradok "észrevétlen"... miután nem járok sehova... majd meglátjuk.
Más
Azaz animációs "cég", amit korábban említettem... nos még nem voltam ott, váratlan betegségek, meg "kedves" alkalmazottak (nemtom mire fel) szbadságolása közbejött...
Ha minden igaz, holnap megyek be... nemtom, még mindig nincs hozzá sok kedvem, ami meg a referencia anyagot illeti... nos azt már mondtam.
Más
Sok szekálás és nyaggatás után, megvettem Team Fortress 2-t... megmondom őszintén, nem voltam elájulva a játéktól. Nekem (mondjon bárki, bármit) tisztára UT, vagy Quake az egész... csak gyorsabb. Grafikára szép, de nem fogott meg, a karakterek... hát... megjelenésükben, meg képességükben külöjmböznek ugyan, de minden másra tökegyformák... mind kicsit idióta és röhejes. Végeredményben az a véleményem, ha már "valós" fegyverek vannak benne és arénás, akkor már inkább Counter Strike.
Mindezek ellenére megvettem, mert barátok noszogattak, hogy menjek játszani... én meg igyekszem nem kihúzni magam a közösségből, főleg mivel ők maguk hívtak és nem nekem kellett kérnem.
Egyelőre még TDU-val játszom, de nemsokára felteszem TF2-t, aztán rettegjetek. *evil snicker*
Nincs dátum
Start your engines!
Kishijján Olasz-Német találkozó volt ma reggel; azaz egy szar merci majdnem lezúzta a kocsimat.
Az eset úgy esett, hogy gurulok a parkoló kijáratánál, amikor balról jön a merci. Épeszű ember a következőt nyugtázza: mivel nincs kitáblázva, hogy melyik út a felsőbbrendű, így egyértelműen a jobbkézszabály érvényesül.
Höhö, gondolom én. Úgy tűnik van még egy kis jegyzet a kresszben, hogy a merciknek minden irányból elsőbbségük van.
Szóval... nekem volt elsőbbségem, de mercis olyan természetes gurult volna ki, hogy egy kisebb kormányrántással, meg az Árpádháziakig visszamenő anyázással kerültem el a balesetet. Természetesen neki áll feljebb, de ezzel már nem foglalkoztam, ő járna rosszabbúl, szót se róla...
Komolyan mondom nem értem ezeket az újgazdag pöcsöket.
Megpróbálok az ő agyával gondolkodni. Nos, van egy fullextrás tizenx milliós mercim. -Lássukcsak, mivel is tudnak büszkélkedni a németek...hm... ó igen, Porsche-val. Tyűha. - Látom, hogy jön jobbról egy Fiat Bravo.-Lássuk az olaszok mivel büszkélkedhetnek... mondjuk... Ferrari, Lamborghini, Pagani és ne is folytassam, szóval eleve merci owned.- Ugyan, nekem mercim van, majd biztos elenged és nem győz majd csodálkozni, milyen jó kocsim van...na...hé, hát ez... hát ez... nem engedett el... micsoda pofátlanság. Dehát nekem MERCIM van!!!
Valami ilyesmi zaljott le kedves ficsúrunk agyában... no comment...
És végül az utolsó, szintén dátum nélkül
Not much...
Mit is írjak, hol is kezdjem...
sokminden nem történt...
Ami viszont a legfontosabb; megérkeztek Angel-nek a hörcsögök, amiket rendelt, de elvileg én adom neki, ezért én fizetem. Ez aztán az összetett mondat. :D
Lezárva azt a bizonyos animációs céglátogatást:
Megbeszéltük az időt és a helyet. Hajógyári sziget, ahol a hév megáll, ott találkozunk és majd megmutatja merre kell menni...
Ok. El is indultam, nővérem navigálásával oda is értem.
Jah, fontos megjegyzés és erre szánok néhány sort... a 6-os villamoson tömegnyomor volt as usual. Egyik megállónál felszállt egy Emogörl... lássuk csak, talpig fekete, ezzel semmi újat nem mondtam...
Ami a gatyát illeti, térdtől a lábszárközépig volt egy kis kihagyás, amit két oldalt valami cipőfűzőszerüség kötött össze... NC... továbbmegyek, bal oldalán a gatyának volt egy lekrómozot őőő... bilincs?! WTF?! és hol a stukker meg a gumibot, omg...kezdtem félni... más csillogó fémalkatrész is található volt a nadrágon, meg a fejen... az orrába fekete piercing volt, amin egy lánc lógott, ami a fülbevalótól indult.
Mekkora ötlet, más a zsebében hordja a kulcstartót, de ez egy forradalmi megoldás, így legalább szem előtt van és nehezebb ellopni... a szemöldökceruza helytelen használatáról tanuskodott a szem alatt vastagon kisatírozott rész. A legalapvetőbb dolgot a végére hagytam... egyik szeme sír, a másik haj.
Testtartásra kicsit olyan mint a galamb, mikor jár, előrenyújott fej, jaj szegény csigolyák, ferde hát és a padlólemezen nem gyárilag felszerelt, félbetépett rágógumipapírral való szemezés. Azthittem itt vége, but wait, there's more... csörgött a telefonja, csengőhangot nem tudtam beazonosítani, de sokat nem kell agyalni, hogy honnan származhatott. Felvette a telefont és akkor tárult sokat látott, ártatlan kis szemeim elé a koromfeketére festett köröm... a frász kerülgetett... kinézetre a csaj, bocsánat, kislány kb. 13-14-nek nézett ki és van rá egy 10-esem, hogy nem is volt idősebb...
Megjegyzem, anti vagyok(a jellemzésből már ki lehetett találni XD), de én nem az a fajta vagyok, aki beugat. Én megtartom magamnak a véleményemet, illetve itt adok neki hangot...izé betűt... Nem kötök beléjük, semmi közöm hozzájuk. Enjoy your fucked up life...
Konklúzió: el vagyok keseredve... 21 vagyok, nem mondhatom magam tapasztalt, idős embernek, de el vagyok keseredve... hogy néznek ki a mostani fiatalok? Ráadásul miért? Nah ebbe nem megyek bele, ez nem egy antiemo blog...mindenesetre már szinte látom előre a véletlen idetévedt, világfájdalom erzést szimuláló GYEREKEKET, amint habbzó szájjal írják, anyázással teli megjegyzéseiket...XD
Visszatérve: szóval bebarangoltam. Hívom az embert...1 csörgés, 2 csörgés....8csörgés, 9... nem veszi fel. Szobrozok fél órát, közben nővérem hív, hogyha végzek, akkor 2 utcával arrébb van az irodájuk, majd menjek be, hazavisz... dejófej... nah ilyen nővérrel is csak én dicsekedhetek.
Szóval második próba, 1 csörgés, 2 csörgés....8csörgés, 9... megint semmi... ok, I'm pissed...Ez faszán megtúrázatot engem, jólvan, semmi gond. Bementem nővéremhez és hazajöttünk. Egészen estig ez a szarházi vissza sem hívott. Eltelt egy hét és még mindig semmi. Ez egy 'kocsog'.
Apja egy fanyűvő, aki be szokott hozzánk járni és anyámék ismerik. A minap bejött és érdeklődött, hogy mi a helyzet. Válaszul csak annyit mondtam, hogy fasza kirándulás volt a semmiért és hogy csókoltatom a kicsi fiát...
Az ilyen embereket kurvára utálom, legalább egy telefont eresztett volna meg a "nagy cégvezető", hogy bocsi, hogy potyára jöttél be, ne haragudj... áh, lófaszt...
Nemszámít, elmúlt, mostmár ha könyörög sem megyek be...
Más
Hétvégén rokonoknál voltunk, mert falubucsu volt. Sajnos már nem olyan jó, mint anno gyerekkoromban. Nem volt céllövölde, se ringlis... volt egy légvár, néhány bóvli bolt, azt csókolom... ehh, ez sem a régi már...
no, ennyi volt előző blogomban, úgyhogy aki/akik eddig maceráltak hogy pótoljak, azok most örülhetnek :P
egyelőre ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése