A well deserved vacation... is over.

Ma reggel ásítás helyett ezzel a mondattal keltem: nah mehetek újra a malomba őrlődni.

3 hete volt alkalmazottunk 1 hét szabin, mint ahogy azt korábban említettem. Próbáltam rákészülni a pokol hetére idegileg, meg minden... mondhatni már hétfőn elfogyott minden megspórolt türelmem és napi 1-2 cataflamon éltem.

Ugyebár eddig általában 2 ember munkáját végzem, nos azon a héten 3 ember munkáját végeztem, hagy ne fűzzek hozzá véleményt.
Gondoltam rágyúrok a kitartásomra, nem megyek el rögtön utána én is szabira (pedig azt kellett volna), hanem kitartok, hogy edződjek... nem ment. 1 hét múlva muszáj volt szabira mennem, ám még előtte egy sztori.

Ugye emlegettem az áram mentes csütörtököt, hát eljött, lázadó kampányom kudarcba fulladt.
Természetesen nyitva voltunk, hozzáteszem CSAK MI, BAZZEG!
Kocsiakksiról működtettük az egyik gépet, KOCSIAKKSIRÓL BAZZEG! Agyoniskolázott banda.

Egyik véletlen betévedt vevő mondja: nem gondoltam volna, hogy nyitva lesznek- mire én: a zsidóság nagy úr. Pislogott, vásárolt, távozott.
Másik véletlen betévedt vevő mondja: ahova ma akartam menni itt Miklóson, minden zárva volt, maguk minek nyitottak ki? Áram nélkül elég nehéz, nem? -mire én: szívem és főleg eszem szerint én sem nyitottam volna ki, de ittvan az agytröszt (mutattam anyámra), kérdezze meg őt. Anyám hallgat, a vevő érzékeli a kellemetlen helyzetet és kimenti azzal, hogy mondja a kívánságát. Fizetett, elment, anyámnak nemigen tetszett, hogy ilyet beszóltam, mire megkérdeztem, hogy mégis mit várt, egy ilyen kibaszott okos ötlet után, azután sokat nem beszélgettünk.

A szabi, ami mégsem szabi

Egész hétvégén feltüzelt a szabadság tudata, hogy húdejó lesz pihenni, semmittenni, aludni, nem gondolni a férgekre (aka: emberekre).
Természetesen ez sem ment zökkenőmentesen. Lajosnak eszébe jutott, hogy neki apehes dolga van hétfőn déltől. Kérdem ez engem hol érint. Hát csak annyiban -anyám folytatta- hogy délben be kéne menjek, mert akkor anyám lemegy Lajos boltjába. Szándékosan félrenyeltem a kólát, mondom WTF?! Már egy hete szóltam, hogy a jövőhét szabi, nehogymár be kelljen mennem. Akkor már bemegyek egésznapra, a faszom fog délutánra bemenni, így szart sem ér az egész szabadságom, arról nem beszélve, Lajosnak van egy kibaszott alkalmazottja, hívja be őt déltől és akkor senki nem megy sehova. Hát az nem, meg így meg úgy -jött a válasz.
Nah mondom, akkor ez fasza lesz.
Kb fél óra múlva mondja Lajos, hogy nem kell bemennem, mert délben bezár. És? Most köszönjem meg, vagy mi? Ezért kellett fölöslegesen fölbaszni az agyam még így hétvégén?
Nah ezzel zárult a hétvége, gondoltam nincs gáz, hétfőn kezdek egy jó hosszú szundival és aztán ... de be sem fejezem ezt a mondatot, mert naná, hogy ez sem jött össze bazzeg. Anyámék valamit szarakodtak a riasztóval, és reggel telefonon robbantottak az agyból, hogy jönnek a szerelők, keljek fel... hát kurvajól kezdődik.
Természetesen nem szerelő jött, hanem valami sokadik vezető szintű uborka, aki felmérte a problémát, majd távozott. Nagyszerű, emiatt a semmi miatt nem tudtam egy jót aludni. Aznapra más nemigen történt, de ez a reggeli idegbaj elszórakoztatott a nap hátralevő részében.
Kedd, jönnek a szerelők, ágyból ki, megint nem tudok egy jót aludni. Természetesen a "szakemberek" nem tudták megoldani a problémát, pedig vagy 20 percet gondolkodtak keményen a berendezés előtt állva mereven, szinte hallani lehetett a köszörülő fogaskerekeket. Távoztak, az a napom is ugyanaz volt, mint hétfőn... Délután anyám közli velem, hogy nagyonjó volna ha holnap elintézném végre a rohadt trabantomnak a papírjait az okmányirodában -erről majd máskor részletesebben-, hát fasza, az megint koránkeléssel jár ugyebár... szerda ugrott... ja, és aznapra kellett előrehöznöm a rendszeres csütörtöki porszívózást, egyrészről mert másnapra meg lett beszélve egy találka Tamással, volt középsulis osztálytársammal, hogy befizessem a jegyeket a Bécsi útra, másrészről meg azért mert, a rohadt macskák bent maradtak reggel és mire kelnem kellett, addigra, az összes virágföldet kikaparták a nappaliban.
A szomszédoknak igen ritka látványban volt részük, a pároslábbal való macskaröptetésben.
Eljött a péntek, amikorra is a riasztósok igérték magukat, reggel azért felhítam anyámat, hogy tudjon meg egy pontos érkezési időt, mert ha lehet szeretnék végre aludni egy kicsit többet, mint amennyit eddig a héten megadatott... jött a telefon, délután 1. Ok, akkor a délutáni programok törölve, addig is alvás. 5 perc múlva megint jön a telefon, mégsem jönnek, mert másik helyen vannak és még ott nem végeztek, majd hétfőn jönnek. Nagyszerű, akkor mégis maradnak a délutáni programok, ergo kelni kellett.

Délután 5re hazaértem, este 7kor bedőltem az ágyba és vagy fél órán keresztűl szidkozódtam és szentségeltem, szídtam az agymosott hívő emberek Istenét, szídtam a sorsot és az életemet, hogy félévente egyszer megyek el egy kibaszott szabadságra és még akkor sem tudok nyugodtan pihenni, mert a szar napi rendszerességgel ér, még otthon is...
Szombaton, mivel soros voltam, természetesen bejöttem dolgozni. Vicces, 1 hét szabit vettem ki, amit naná hogy nem úgy telt ahogy szerettem volna és naná hogy nem 1 hét volt.
Végső mentsváram a vasárnap volt, amikor is azt terveztem, hogy késő délutánig ki sem kelek az ágyból.
Mondanom sem kell, hogy ez sem jött össze, ami még rátett mégegy lapát szart a napomra, hogy nálunk volt Lajos fia, akit nem csipázok, majd egyszer talán kifejtem, hogy miért és természetesen a nyugis délutánom is odalett...

Hétfő van és újra ittvagyok a malomban és őrlődök, kurvára nem voltam szabadságon, csak otthon, és kurvára nem pihentem ki magam, csak idegeskedtem egész héten.
Még volt egy Marutis sztori, de már így is sokat írtam mára és eleget bazmegoltam egy bejegyzéshez, úgyhogy ezt most hanyagolom.

Pás.

Egy kis kiegészítő.
Öregem, a nap eseménye!
Bejön az ürge, már látszott rajta, hogy veszedelmes figura.
Elkezdi mesélni a horgász sztoriait, hogy mindig szakad a damil, meg milyen gyenge damilok vannak stb stb.
Közbevágok: ok, de horgászbolt a szomszédban van.
Mire az ürge: tudom, én most direkt jöttem ide, tessék szives, rendeljenek má nekem egy utánfutó csőrlőt.
Gondoltam kifaggatom: milyen típus, milyen utánfutóra, stb.
Aszongya: neeem, nem utánfutóra kell, horgászni kell, tudja nagyhalra megyek és ahhoz kell a vontatókötél vastagság.
Itt azt hittem, hogy ez valami átverés műsor lesz, de nem, a fazon komolyan gondolta. Alkalmazott küzködött a könnyeivel, röhögőgörcs szélén állt, felkelt és megmondta neki, hogy a csőrlő nem való horgászatra(mégjó lol), menjen nyugodtan át a horgászboltba, ott majd kap jó vastag damilt, amilyet csak akar. Ezzel távozott is és még vagy 10 percet röhögtünk.
Nah, ez jól esett, rég röhögtem ilyen jót.

Pás